Szeretettel köszöntelek az Angyalok Házában!

"Ha a szeretet testet ölthetne, olyan lenne, mint az angyalok, puha, mint a felhők, fényes, akár a csillagok."

A megvilágosodott Iró részletezi az érzelmek elengedési folyamatát!

"Az elengedés mechanizmusa
Az elengedés arról szól, hogy tudatában vagyunk egy érzésnek, hagyjuk feljönni, vele maradunk, és hagyjuk, hadd fussa köreit anélkül, hogy meg akarnánk változtatni, vagy bármit is tennénk vele. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy hagyjuk az érzést lenni, és a mögötte meghúzódó energia kieresztésére összpontosítunk. Első lépésben engedjük meg magunknak, hogy érzéseink legyenek, anélkül hogy ellenállnánk nekik, rázúdítanánk valakire, félnénk tőlük, helytelenítenénk őket, vagy moralizálnánk őket velük kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy félretesszük ítéleteinket, és észrevesszük, hogy csak egy érzéssel van dolgunk. A módszer arról szól, hogy az érzéssel maradunk, és az összes módosításra tett bárminemű erőfeszítést feladjuk. Engedjük el, hogy ellen akarunk állni az érzésnek. Az ellenállás az, ami fenntartja az érzést. Amikor feladjuk az ellenállást vagy az érzés megváltoztatására tett kísérletet, akkor az áthajlik a következő érzésbe, amit már egy könnyebb érzet kísér. Az az érzés, amelynek nem állunk ellen, semmivé lesz, amint szertefoszlik mögüle az energia.
Amikor nekilátunk ennek a munkának, észre fogjuk venni, hogy félünk, és bűntudatunk van amiatt, hogy egyáltalán vannak érzéseink; általánosan létezik egy ellenállás az érzésekkel szemben. Az érzéseket könnyebb a felszínre engedni, ha elengedjük az arra adott reakciónkat, hogy egyáltalán vannak érzéseink. Ennek legjobb példája a félelemtől való félelem. Először engedjük el az érzéssel kapcsolatos félelmet és bűntudatot, majd merüljünk bele magába az érzésbe.
Amikor elengedünk, hagyjuk figyelmen kívül a gondolatainkat. Magára az érzésre összpontosítsunk, ne a gondolatokra. A gondolatok végeláthatatlanok, saját magukat
támasztják alá, és csak további gondolatokat szülnek. A gondolatok csupán az elme racionalizálásai, amelyekkel megpróbálja megmagyarázni az érzések jelenlétét. Egy érzés valódi oka azonban az érzés mögött felgyülemlett nyomás, amely adott pillanatban felbukkanásra kényszeríti az érzést. A gondolatok és a külső események csupán kifogások, az elme kitalációi.
Ahogy egyre gyakorlottabbá válunk az elengedésben, észre fogjuk venni, hogy az összes negatív érzés a túléléshez köthető alapvető félelmünkkel kapcsolatos, és hogy az összes érzés pusztán túlélőprogram, melyet az elme szükségesnek vél. Az elengedés technikája progresszívan visszafejti a programokat. E folyamaton keresztül az érzések mögött meghúzódó indíték egyre nyilvánvalóbbá válik.
A megadás azt jelenti, hogy nincsenek erős érzelmeink egy adott dologgal kapcsolatban: ha valami megtörténik, rendben van, és az is, ha nem.

Amikor szabadok vagyunk, elengedtük kötődéseinket. Élvezhetünk valamit, viszont a boldogságunkhoz nincs rá szükségünk. Egyre inkább csökken a függés bármitől és bárkitől önmagunkon kívül. Ez az alapelv éppúgy összecseng a Buddha alapvető tanításával, miszerint kerüljük a kötődést a világi jelenségekhez, mint Jézus Krisztuséval: „A világban lenni, de nem a világé lenni.”
Olykor feladunk egy érzést, de azt vesszük észre, hogy visszatér vagy tovább folytatódik. Ez azért lehet, mert egyéb dolgok is maradtak még, amelyeket át kell adni. Egész életünkben elfojtottuk ezeket az érzéseket, így elég sok elnyomott energiának lehet szüksége arra, hogy feljöjjön, és tudomásul vegyük. Amikor a megadás bekövetkezik, azonnal könnyebb és boldogabb érzés áraszt el bennünket, amely szinte már mámorító.
Szüntelen elengedéssel módunk van arra, hogy a szabadság állapotában maradjunk. Az érzések jöhetnek, mehetnek, míg végül ráébredünk, hogy nem az érzéseink vagyunk, a valódi Én pusztán tanúja ezeknek. Abbahagyjuk a velük való azonosulást. Az Én, amely megfigyel, és tudatában van annak, ami történik, mindig ugyanaz marad. Egyre inkább ráébredünk a változatlan tanú tudatára, és elkezdünk azonosulni ezzel a tudatszinttel. Fokozatosan mindinkább tanúvá leszünk ahelyett, hogy a jelenség megtapasztalóinak tekintenénk magunkat. Közelebb és közelebb kerülünk a valódi Énhez, és kezdjük érteni, hogy egész eddig becsaptak az érzéseink: úgy hittük, az érzéseink áldozatai vagyunk. Immáron belátjuk, hogy azok nem a rólunk szóló igazságot tükrözik, csupán az ego kreálta programok gyűjteménye, amelyről az elme tévedésből azt hitte, szükséges a túléléshez.
Az elengedés eredményei meghökkentően gyorsak és finoman szőttek, a hatásai viszont igen erőteljesek. Sokszor előfordul, hogy elengedünk valamit, mégis azt hisszük, nem jártunk sikerrel. A barátaink lesznek azok, akik ilyenkor a változások tudatára ébresztenek bennünket. E jelenség egyik oka az, hogy amikor valamit teljes mértékben feladtunk, az eltűnik a tudatból. Mivel most már nem gondolunk rá, nem vesszük észre, hogy tovatűnt. Gyakori jelenség ez azoknál, akiknek a tudatszintje emelkedik. Nem vagyunk tudatában mindannak a szénmennyiségnek, amit már ellapátoltunk; mindig arra az egylapátnyira tekintünk, amivel épp dolgozunk. Nem vagyunk tisztában azzal, mennyi fogyott a kupacból. Gyakran a barátok és a családtagok az elsők, akik észreveszik.
A folyamat nyomon követésének érdekében sokan táblázatot vezetnek sikereikről. Ez segít felülkerekedni az ellenálláson, ami általában az „Ez nem működik!” formáját ölti magára. Azok körében, akik hatalmas sikereket értek el, gyakori, hogy azt mondják: „Ez most nem működik!” Időnként emlékeztetni kell magunkat, milyenek voltunk, mielőtt nekifogtunk ennek a munkának.
Az elengedéssel szembeni ellenállás
A negatív érzések elengedése az ego visszafejtése, amely minden egyes próbálkozásnál ellen fog szegülni. Ennek eredményeképp szkepticizmus merülhet fel a technikával kapcsolatban, „elfelejthetjük” az elengedést gyakorolni, hirtelen a valóság elől való menekvés ütheti fel a fejét, vagy érzelemkitörések fordulhatnak elő azok kifejezésre juttatásával és végigjátszásával együtt. A megoldás egyszerűen az, hogy az egész folyamattal kapcsolatos érzéseinket is szélnek eresztjük. Hagyjuk az ellenállást lenni, viszont ne álljunk ellen az ellenállásnak.
Szabad vagy. Nem muszáj elengedned. Senki sem erőlteti rád. Vess egy pillantást a félelemre az ellenállás mögött! Mitől félsz a folyamatot illetően? Hajlandó vagy elengedni azt? Továbbra is engedj el minden félelmet, ahogy csak felbukkan, és az ellenállás el fog oszlani.
Ne feledjük, hogy épp azokat a programokat engedjük el, amelyek hosszú ideje szolgasorba vetettek és áldozattá tettek minket. Ezek a programok elfedték előlünk valódi azonosságunk igazságát. Az ego visszavonulóban minden trükköt és blöfföt kipróbál. Amint egyszer elkezdtünk elengedni, a napjai meg vannak számlálva, és a hatalma fogytán. Az egyik trükkje az, hogy tudattalan marad magával a technikával
kapcsolatban, például hirtelen úgy dönt, hogy az önátadás mechanizmusa nem működik, hogy a dolgok még mindig ugyanolyanok, csak összezavar, és nagyon nehéz észben tartani és alkalmazni. Mindez a valódi haladás jele! Azt jelenti, hogy az ego tudja, immáron van egy késünk, amellyel ki tudjuk magunkat szabadítani, és kezdi elveszíteni lába alól a talajt. Az ego nem a barátunk. Olyan, mint a „főirányító” a Trón, avagy a számítógép lázadása című filmben (1982), aki szolgasorban akar tartani a programjaival.
Az elengedés természetes képesség. Nem valami új vagy tőlünk távol álló dolog. Nem egy ezoterikus tanítás, valaki más elképzelése vagy hitrendszere. Csupán a saját belső természetünk alkalmazása, hogy szabadabbak és boldogabbak legyünk. Az elengedés során nem célszerű a technikáról gondolkodni. Sokkal jobb egyszerűen csak végezni. Végül látni fogjuk, hogy az összes gondolat az ellenállás egy formája. Képek, amelyeket az elme azért készített, hogy megakadályozza annak megtapasztalását, ami valójában van. Amikor már egy ideje gyakoroljuk az elengedést, és elkezdjük megtapasztalni azt, ami valójában történik, nevetni fogunk gondolatainkon. A gondolatok hamisak, abszurd, látszatkeltő eszközök, amelyek eltakarják az igazságot. A gondolatok hajszolása a végeláthatatlanságig le tud bennünket foglalni. Egy nap majd felfedezzük, hogy pontosan ott vagyunk, ahol elkezdtük. A gondolatok olyanok, mint az akváriumban az aranyhal; a valódi Én pedig a vízhez hasonlatos. A valódi Én a tér a gondolatok között, vagy még pontosabban a csendes tudatosság mezeje valamennyi gondolatunk alatt.
Mindnyájan tapasztaltuk már, milyen érzés teljes mértékben elmerülni abban, amit csinálunk, alig véve észre az idő múlását. Az elme ilyenkor nagyon csendes, és ellenállás vagy erőfeszítés nélkül egyszerűen tesszük, amit teszünk. Boldognak érezzük magunkat, talán még dudorászunk is magunkban. Stressz nélkül tevékenykedünk. Nagyon is nyugodtak vagyunk, jóllehet serénykedünk. Hirtelen rádöbbenünk, hogy végtére is sosem volt szükségünk azokra a gondolatokra. A gondolatok olyanok, mint halnak a csali, ha rákapunk, akkor megfogtak. A legjobb nem ráharapni a gondolatokra. Nincs rájuk szükségünk.
Mélyen magunkban, de a tudatosságunkon kívül ott lapul az igazság, miszerint már eleve tudunk mindent, amit tudni szükséges. Mindez magától megtörténik.
Paradox módon az önátadással szembeni ellenállásunk a technika hatékonyságának tudható be.

Minél jobban érezzük magunkat, annál könnyebb elengedni. Ez egy jó alkalom arra, hogy lenyúljunk, és elengedjünk ezt-azt (a tudatosan és tudattalanul elfojtott „szemetet”), amihez nem akarnánk hozzáfogni, még ha a szemétdombon volnánk sem. Mindig jelen van egy érzés, hogy abbahagyjuk és feladjuk. Amikor jól érezzük magunkat, az érzelmek csupán finomabbá válnak.
Néha úgy találjuk, megrekedtünk egy bizonyos érzésnél. Egyszerűen adjuk fel a megrekedtség érzését. Csak hagyjuk, és ne álljunk neki ellen. Ha nem tűnne el, akkor nézzük meg, el tudjuk-e engedni az érzést apránként, darabokban.
Egy másik lehetséges akadály a félelem, hogy ha elengedünk egy vágyat valami iránt, akkor nem fogjuk megkapni, amire vágyunk. Gyakran célszerű megvizsgálni néhány megszokott hiedelmet, és rögtön az elején elengedni őket. Olyanokat, mint például (l) csakis kemény munka, küszködés, áldozat és erőfeszítés árán érdemelhetünk meg dolgokat; (2) a szenvedés hasznos, és jót tesz nekünk; (3) semmiért nem kapunk semmit; (4) az egyszerű dolgok nem érnek sokat.
Néhány ilyen jellegű, a technikával kapcsolatos pszichológiai akadály elengedése lehetővé teszi, hogy élvezzük a küszködés alól való felszabadulást és a technika könnyedségét."





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 13
Tegnapi: 42
Heti: 225
Havi: 1 453
Össz.: 92 790

Látogatottság növelés
Oldal: David R. Hawkins Elenegedés az önátadás útja
Szeretettel köszöntelek az Angyalok Házában! - © 2008 - 2017 - angyalokhaza.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: dns egyszerűen - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »